Élet és Irodalom: Mikszáth Kálmán: Novellák – Gáspár Sándor előadásában

 

Meglopni a lehetetlenséget

„Próbálkoztam, magamban, az írók-távoli közeli besorolásával. Babits távoli, Kosztolányi közeli, Kemény Zsigmond távoli, Mikszáth közeli” – írta Esterházy Péter, és ennek a közelségnek tanújelét adta munkáiban, a Termelési-regényben vagy az Estiben, hogy csak a legkézzelfoghatóbb párhuzamokat emeljük ki. Bizonyára Gáspár Sándornak is, ahogyan mindannyiunknak, megvan a maga besorolása, és abból, hogy miként olvassa fel ezeket a Mikszáth-novellákat, sejthetjük, Mikszáth közel állhat a színészhez.

Az a fekete folt, Bede Anna tartozása, A dzsentri-fészek. Adódik a kérdés, egy „Best of Mikszáth”, vagyis a legismertebb Mikszáth-novellákat tartalmazó hangoskönyv miféle érdemeket vallhat magáénak. Mivel tűnhet ki a Mikszáth-hangoskönyvek bő választékából? Több-e annál, mint hogy általa „újraolvassuk” a jól ismert szövegeket?

Több, mert ez a hangoskönyv – most használjunk nagy szavakat – képes átértelmezni a mikszáthi örökséget – az előadónak, Gáspár Sándornak köszönhetően. „Próbálkoztam, magamban, az írók távoli-közeli besorolásával. Babits távoli, Kosztolányi közeli, Kemény Zsigmond távoli, Mikszáth közeli” – írta Esterházy Péter, és ennek a közelségnek tanújelét adta munkáiban, a Termelési-regényben vagy az Estiben, hogy csak a legkézzelfoghatóbb párhuzamokat emeljük ki. Bizonyára Gáspár Sándornak is, ahogyan mindannyiunknak, megvan a maga besorolása, és abból, hogy miként olvassa fel ezeket a Mikszáth-novellákat, sejthetjük, Mikszáth közel állhat a színészhez.

A felolvasás mikéntje, a hitelesség és a páratlanul tiszta artikuláció „alap”, az előadásmód épp olyan magas színvonalú, mint amilyet Gáspár Sándortól már megszoktunk. Azt azonban nem vártuk tőle, hogy felborítsa évtizedek alatt felépített „Móricz közel, Mikszáth távol” rendszerünket, igaz, nem fenekestül: „Móricz közel, Mikszáth közel” relációvá formálva.

Karácsony Sándor szavaiban találtam meg ennek a manővernek a lényegét. Azt írta, Mikszáth szövegeiben „ott van a való mellett a kellő”, és, teszem hozzá én, ott van Gáspár előadásmódjában is. Egy bírósági tárgyalás bemutatása vagy egy akol állatainak számbavétele puszta realizmus maradna, ha nem sejtetné Gáspár hangja a kellőt, a mögöttest. Érzések kavarognak árnyalt előadásmódjában, amikor például Bede Erzsi szerepében suttogja a bíró felmentő ítéletét hallva: „Gondoltuk mi azt”, vagy Olej Tamás haragját érzékeltetve, amikor Olej lányának becsülete forog kockán. „A törvény, a törvény”, zúgja világon túli hangon, máshol hetykévé, provokatívvá formálja a talári herceg karakterét. Ez a (szó legjobb értelmében vett) érzelmesség pedig jó befektetés, mert a nyelvi korlátok semmibevételével épít hidat a XIX. századi és a mai befogadó között. Meg sem születhet bennünk a zavarodottság, amelyet a szövegekben előforduló, már csak szegletekben élő tájnyelvi (toklyó, bacsa) vagy archaikus kifejezések idéznek elő. Századlagos a pontos jelentésük, ha – és Gáspár sokat tesz ezért – átérezzük, amint a bacsa élete egy elhamarkodott kijelentés következtében pillanatok alatt hullik darabjaira, illetve, a novellából kölcsönözve, válik hamuvá.

A hídépítés azonban nem áll meg ennyiben. Gáspár Sándor pszichologizáló előadásmódja nyomán a Jókai– Mikszáth ív sokkal inkább Móricz (s az utóbbi évtizedekben zajlott Mikszáth-újraértelmezés szerint akár a posztmodern) felé mutat. Az imént tett zárójeles megjegyzés azonban kiegészítésre szorul: Mikszáth a posztmodern írókhoz értelemszerűen a szövegekben fellelhető „balladai homály”, az elhallgatás, a ki nem mondás, a töredékesség és a befejezetlenség, valamint a novellásköteteire jellemző laza megszerkesztettség miatt áll közel.

Gáspár előadásmódja a jól megválasztott akusztikus eszközök révén alkalmas arra, hogy felerősítse a szöveg fontos pontjait képező elhallgatásokat. Összeköti azt, ami elhangzott azzal, ami elhallgatott, vagy kimondottá teszi a ki nem mondottat, „meglopja a lehetetlent”. (Az idézet az Az a fekete folt legszebb mondata.)

E nemes tolvajlásnak van hozadéka: a felolvasásban csak a figyelmes hallgató képes követni Mikszáth nézőpont-váltogató szerkesztési elvét, amiből arra következtetünk, nemcsak a narrátor, de az előadó is beköltözött (a lemez felvételének idejére legalábbis) az elbeszélt paraszti, illetve dzsentrivilágba. Nincs a mikszáthi falvak leányainak fejét elcsavaró svihákoknak vagy simlis szoknyavadászoknak olyan XXI. századi utóda, aki Gáspárt megtorpanásra bírhatná. „Belezökkent a saját kerékvágásába, s ment, ment, lehetetlenség volt megállítani”, írja Mikszáth a Dzsentri-fészek egyik szereplőjéről. Az ilyen lendületességnek pedig, a színészi játék esetében kiváltképp, nem lehet gátat vetni.

Ruff Borbála

Forrás: Élet és Irodalom

Megvásárlom!

Buy in iTunes