Élet és Irodalom: Radnóti Miklós: Ikrek hava (Napló a gyerekkorról) – Gálffi László előadásában

 

„Amiről csak verset lehet írni”

A fentiekből következik, hogy bármilyen provokatív is az állítás, mégis megállja helyét, hogy az Ikrek havának – mint azt Turi Tímea egy tanulmányában megjegyzi (Tiszatáj, 2009. május) – és a belőle készült hangoskönyvnek a hazugság a fő motívuma. De, tegyük hozzá, a szó legszelídebb értelmében.

A költő ne bűvészkedjék, mondja egy helyütt Jean Citadin az Ikrek havaelbeszélőjének Cocteau csaló művészmagatartására utalva. Ha a vers nem több nyelvi kísérletnél – indokol Jean –, csak bűvészmutatvány. És Jean nem szereti a bűvészeket.

Radnóti Miklós 1939-ben írt könyve, az Ikrek hava ebben az értelemben bűvészmutatvány, még ha mi nem is ezt a kifejezést választanánk a körülírására. Líraisága ellenére azonban csak részben a nyelvvel folytatott játék, inkább kísérlet, tudjuk, műfajimitáció. Orientál ugyan az alcím – Napló a gyerekkorról – , de tévútra is visz, ha az elbeszélést kizárólag a Radnóti életének korai szakaszára vonatkozó krónikaként értékeljük. „Nem a halálesetek kedvéért írtam, a szerkezet volt kísérlet, az idő tragikus játéka, a jelen idejű múlt”, mesél később a költő Naplójában az Ikrek haváról, ami egyértelmű instrukció a könyv értelmezéséhez: nem az emlékek fontosak benne, hanem az emlékezés mikéntje.

A játékos kísérlet, a fikcionált önéletrajz mint műfaj viszont nagyobb teret enged az előadónak. Gálffi László az Ikrek hava hangoskönyv narrátorának szerepében részese a kísérletnek, pontosabban – új vetületben – annak folytatója. Több nyelvi regiszterrel dolgozhat a napló műfajából adódó egyetlen helyett, amit a szövegbe ágyazott dialógusok miatt tehet meg: az elbeszélő és Ági, az elbeszélő és Anya, az elbeszélő és Jean Citadin vagy Eduárd párbeszéde az alapanyaga a színész bravúros kísérletének. A műfordításról folytatott szikár vita más nyelvi tónust kíván, mint az Ágival, Radnóti gazdag fantáziájú húgával váltott szócsata, és mást a már felnőtt költő múlttal átitatott jelen idejű elbeszélése. Az idősíkok egymásba folyásának közege, az álom vagy az önkívületi állapot pedig képlékeny és változékony volta miatt szintén a szabad asszociációknak kedvez.

A fentiekből következik, hogy bármilyen provokatív is az állítás, mégis megállja helyét, hogy az Ikrek havának – mint azt Turi Tímea egy tanulmányában megjegyzi (Tiszatáj, 2009. május) – és a belőle készült hangoskönyvnek a hazugság a fő motívuma. De, tegyük hozzá, a szó legszelídebb értelmében. „Most előttem fejlődött, nőtt óriássá a hazugság, nemcsak az izgalmas továbbfejlesztés tanúja voltam, hanem valóságos művészi teremtésé”, mondja Gálffi az elbeszélő szerepében Ági egy kivégzést felidéző történetének túlzásairól, ami az Ikrek havát illetően az írott és hangzó szöveg alkotásmódszere is egyben.

Hasonlóképp megtévesztő a már említett dialogikusság is. Nemcsak azért, mert nem hűen rekonstruált párbeszédek idéződnek meg, hanem azért, mert a szülők elvesztésének történetein keresztül Radnóti önmagával folytatott vitáját emelik az e célból épített keretbe. Mi a fő szempont a műfordítás során: a forma- vagy a tartalmi hűség? Mi a szervező erő az alkotásban: a realista ábrázolás vagy a fikció ? – veti fel az elbeszélő a Radnóti-eklogákból már ismerős dialógusformában. Mindez azonban a szöveg felolvasását nem teszi színpadiassá, Gálffi a harsány hangú kislány, a filozofikusan nyugodt költőbarát, a bensőséges viszonyt teremtő anya vagy a játékosan évődő nagybácsi karakterét valóságossá formálja, még ha tudjuk is, alteregókról van szó.

Ez a karakterformáló szándék, vagyis az, hogy Radnóti családtagjai és barátai élő alakként jelenjenek meg a hallgató előtt, egyfelől az 1920-as évek és a ma egymáshoz közelítése. Másrészt távolítás is, mert Gálffi előadásában az Ikrek hava más és több, mint a már csak néhány évig élt költő gyermekkori traumáinak feldolgozását szolgáló elbeszélés. Gálffiról tudható, nem tekinti magát tragikus színésznek, még Oidipusz karakterébe is belelopott egy kis humort. A vihar rendezésekor pedig külön arra kérte Bagossy László, hogy mint Prospero legyen öregebb, fájjon a térde, amikor föláll.

A Radnóti születésnapjára kiadott hangoskönyv esetében azonban feltételezhetően nem igényelt több „komorságot” a színésztől a rendező. A meggyilkolásba torkollott életutak korai szakaszának felidézése során, folytatásuk tükrében, lehetetlen is lett volna a máskor ösztönös súlytalanítás. Az Ikrek havának kompozíciós elve a magyarázat. Hogy jelen idejű múltról, jelenben ható múltról vagy múlt idejű jelenről van-e szó, kevésbé lényeges, mert összefolynak, összeérnek most is.

Ruff Borbála

Forrás: Élet és Irodalom

Megvásárlom!

Buy in iTunes