Élet és Irodalom: Szerb Antal: Novellák – Máté Gábor előadásában

 

Don Quijote bölcsessége

Don Quijote fiai, a szerelemi gyötrődést – vagy épp az ellentettét, a „magányosság úri magánügyét” – tudatosan választók társasága a szereplőgárdája a Szerb Antal novelláiból válogatott hangoskönyvnek, bár az utolsó szöveg, A menthetetlen kivétel, de a drogként ható művészi szenvedés mint téma – és a szöveg címe is – sejteti, ezzel a szöveggel sem fordított hátat az író a lovag családfájának.

Minden szerelmes elsápad, ha meglátja azt, akit szeret, keveset eszik és alszik, aki szerelmesére gondol, és a szerelmes ember mindig félénk. A reménytelen szerelem története (1937) című szövegében Szerb Antal válogatott André le Chapelain De Arte Honeste Amandi (Szerb fordításában: A Tisztes Szeretés Művészete) című szerelmi kódexéből, bizonyos vetületét adva annak a szerelemfogalomnak, amelynek megszállottjai a boldogtalan lovag szerepében tetszelegtek. „Tanuljatok bölcsességet Don Quijotétól, szerelmesek!”, írta később a Don Quijote szerelmében (1941), az égi szerelem azon egyedülállóságára utalva, ahogy az szivárványosan ível át két világ felett.

Don Quijote fiai, a szerelemi gyötrődést – vagy épp az ellentettét, a „magányosság úri magánügyét” – tudatosan választók társasága a szereplőgárdája a Szerb Antal novelláiból válogatott hangoskönyvnek, bár az utolsó szöveg, A menthetetlen kivétel, de a drogként ható művészi szenvedés mint téma – és a szöveg címe is – sejteti, ezzel a szöveggel sem fordított hátat az író a lovag családfájának.

A karakterjegyek közül azonban nem a búsképűség, inkább a hóbortosság a domináns. Ez a tulajdonság persze árnyalható, de az biztos, a Szerelem a palackban lovagjának, a Madelon, az eb, illetve a Gondolatok a könyvtárban vagy A menthetetlen főszereplőjének esetlensége még véletlenül sem tragikus. A helyzetek fonáksága az irónia talaja, könnycsepp csak akkor hull, amikor lovagjaink – éljenek bár a középkorban vagy a XX. században, Angliában vagy Franciaországban – visszaszerzik hőn áhított szenvedésüket – akkor is a boldogságtól.

Lévén ez hangoskönyvkritika, talán meglepő észrevétel: a szenvelgő pojácáskodás (bocsánat, édes gyötrelem) mosolyt csalt a novellák előadójának, Máté Gábornak az arcára is. A kiadó a Kossuth-díjas művészek előadásában megszólaló sorozat minden darabjához „hozzácsomagol” egy youtube-kisfilmet a lemez készítéséről, amivel, ahelyett, hogy szétzilálná a művész által teremtett illúziót, számomra teljesebbé teszi azt.  Máté intenzíven gesztikulál, mimikája a szöveg még csak sejthető ironikusságát árulja el.

A lemezfelvétel kezdő képkockái nem hozzáférhetőek, ami jó döntés, mert Máté felolvasásának első percei nem relevánsak. Elhangzik egy-két bizonytalan, félresikerült hangsúlyozású mondat („Azért nem meri egy úriember se betenni ide a lábát”), és már attól tarthatunk, Szerb Antal intellektuális humora csupasz felolvasásban veszíti el erejét. De ami él, az változik, akárcsak az első novellában a terhétől megszabadult Lancelot lovag, akiből a varázsló harapófogóval cibálja ki a gyötrő szerelmet. Máté beleugrik ebbe a csálé lovaguniverzumba, és ott találja meg, amit Lancelot érez: „Az élet sokkal szélesebb volt, mint valaha.”

A novellák előadásakor a színész alig fektet hangsúlyt a karakterépítésre, de az anekdotikus hangvétel nem is igényli. Többnyire a megszólalások tartalma árulkodik a szereplő személyéről. Csak a leghevesebb érzelmek kifejezésekor lépi át a visszafogottság partvonalát.  Eszközei szelídek. Hangképzése itt-ott kissé nazális (Bátky–Mátky, azonosítani–azodosítani), de tiszta, a beszédtempó, a hangsúly és a hangszín a szövegszituációnak megfelelő.

Máté éppúgy, mint a Gondolatok a könyvtárban tudósa, nem rohammal veszi be a sáncokat.  Nincs cirkusz és harsányság, de előadásmódja több mint minimalista. Ez a „közeg” tápláló, itt könnyen kirajzolódik a mazochizmus esetleges szükségessége (hogy mazochizmus-e egyáltalán, kérdéses). Pufogtatás helyett halk sercegés, amikor elszór egy-egy komikus mondatot: „A sárkány is ember” vagy egy tábla felirata – „A sárkány elköltözött”.

A hangoskönyv tartalmát illetően anakronisztikus. Az író egyszerre vegyíti a XX. század elemeit a középkorba, és keresi a lovagok kései utódait az ezerkilencszázas évek Európájában. Máté társ ebben a sűrű tripben. A perspektíva tág, mégis átfogható.

Ruff Borbála

Forrás: Élet és Irodalom

Megvásárlom!

Buy in iTunes

 
Zsolt Sárközy