Élet és Irodalom: Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg – Bálint András előadásában

 

Megszelídítetlen sorok

Noha nemrégiben két hangoskönyvkiadó egy időben jelentette meg Antoine de Saint-Exupérytől A kis herceget, a végeredményből ítélve ezzel egyik sem vállalt kockázatot. A Kossuth–Mojzer Szatory Dávidot kérte  fel, hogy a francia szerző halálának hetvenedik évfordulóját követően olvassa fel a könyvet (lásd Bármi lehetséges, ÉS, 2015/44., okt. 30.), a Hungaroton pedig Bálint Andrást – és két, egymástól a vártnál is eltérőbb, már-már szembenálló változat született. A felvételek rögzítésével egy időben A kis hercegnek négy új fordítása látott napvilágot. Rónay György érzelmekben gazdag szövegét többek között Ádám Péter tette szikárabbá, és – Szatorytól különbözően – ugyanígy közelítette meg Bálint András is, amikor a „maga nyelvére” ültette át Rónay fordítását.

Bálint András költője Radnóti, ahogy az övé Kosztolányi vagy Babits is, ezt előadóestjei igazolják, József Attila eruptív erejű verseit azonban nem szavalja, szólaljanak meg azok inkább Jordán Tamás hangján. Egyszerűen azért, mert ő az úgynevezett intellektuális színészetet képviseli, amelyben több a ráció, mint a kirobbanó szenvedély, de mégsem hűvös. „Inkább elsimít, mint fölborzol” alkatú színésznek vallja magát (szinhaz.hu, 2013. április 26.), akinek művészi gondolkodásában van egyfajta kiegyensúlyozottság.

Ámde Saint-Exupéry története érzelemdús szövegvilága következtében sehogyan sem sorolható a ráció uralta művek körébe, de ha az ilyen alkatú színész értelmezésében szólal meg, idomul előadójához és annak stílusához. Igaz ez persze általában minden felolvasott szövegre, de ez esetben az idomulás mértéke szembetűnő. Bálint Andrásnak „szűk” vagy „bő” ez a szöveg, nézőpont kérdése, mindenesetre valamiért nem rá szabták, így csak nem rendeltetésszerűen felhasználva tud vele mit kezdeni. Másként is közelít hozzá, mint Szatory Dávid, aki érezhetően a szöveg lényegét, annak emocionális vonásait erősíti fel, és intonációs megoldásaival kevésbé konkrét jelentésrétegekre is ráirányítja a figyelmet.

Bálint másként jelöli ki azonban A kis herceg műfaját: amennyiben vallomás és filozófia egyszerre (lásd Ádám Péter: A sivatag mint metafora, ÉS, 2014/40., okt. 3.), ő inkább filozófiaként kezeli, amelynek előadásmódját a személyesség helyett valamiféle elegáns távolságtartás határozza meg.

Kérdés, hogyan hat ez az olyan mondatok esetében, mint például a következő: „Légy a barátom, olyan egyedül vagyok.” Szatorynál ez a mondat a környezetétől eltérő hangszín megválasztásának köszönhetően a szövegben az egyik hangulati mélypont, Bálint Andrástól azonban jóval józanabbul, már-már közömbösséget sejtetve szólal meg. Szövegmondása többnyire mértéktartó és visszafogott.

Egy évvel a 70. születésnapja előtt Bálint András Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novellájának idősebb, a fiatalkori álmokkal leszámolt főszereplőjével azonosult. Akkor a kiemelkedően sikeres pályán végigtekintve értetlenkedve fogadtam önkritikus megnyilvánulását, és csak most, kisherceg-értelmezését hallgatva és azt egy fiatalember előadásmódjával összevetve igazolódott számomra, hogy a határsáv mely oldalára helyezheti magát. A felolvasás mikéntjéből kiindulva ő a kis herceg történetével – mint a fölnőtt lét részese – távolságtartó, és csak néhány mondata („Mit tudtam én!”) árulja el, hogy érintett.

A szövegtől való elhatárolódás feltételezhető  oka, hogy az artikulációs megoldások kidolgozása több helyen felületes. Hosszú magánhangzók és mássalhangzók helyett néhol rövidek (megfertözték, hozákezdett) hallhatók – bár ez egyéni beszédmódnak is tekinthető –, a beszédtempó változtatása viszont hatásos például ebben az egyre lassuló mondatban: „Erre a kis herceg azonban nem felelt.” Bálint András felolvasásában már-már összemosódnak a karakterek, építésükbe belefog ugyan, de sokszor elejti a szálakat. A kis herceg hangja kezdetben Salamon Béla vagy Márkus László erőteljes artikulációjára emlékeztet, majd ez a megkülönböztethetőség eltűnik, a karakter majdhogynem azonossá válik az elbeszélőével.

„Nem valami sokáig mehet az orra után az ember”, mondja a történet elbeszélőjeként a színész elgondolkodóan, nyomatékot adva a mondatnak. Noha ezt teszi, amikor héjként rántja le a kis herceg történetéről annak személyességét. Vállalva a felelősséget, hogy nem szelídíti meg Saint-Exupéry sorait.

Ruff Borbála

Forrás: Élet és Irodalom

Megvásárlom!

Buy in iTunes

 
Zsolt Sárközy