Élet és Irodalom: E. A. Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság – Haumann Péter előadásában

 

Tökéletes játékos

Tagadni, ami van, és magyarázni, ami nincs. Ez a módszer egyszerre megtévesztő és – szerencsés esetben csak átmenetileg – hatásos. Hamis okfejtéssel egy valódi analitikus elmét azonban nem lehet megvezetni. Mert a tökéletes játékos elemzőkészsége több mint találékonyság.

A jó detektívtörténetben ez a készség formálja leginkább a rabló–pandúr relációt. Ebből a szempontból az „analitikus elméjű” nyomozó – Miss Marple vagy Sherlock Holmes – őse Edgar Allan Poe entellektüel August Dupan-je. Egyetértek Conan Doyle-lal, aki az íróról megállapította, hogy „az összes detektívtörténete egy gyökeret alkot, melyből egy új irodalom született”.

A briliáns krimi azonban a választott adaptációs formával könnyen legyilkolható. Guy Ritchie Sherlock Holmes-akciófilmjei megosztóak lehetnek, attól függően, ragaszkodunk-e a XIX. századi Doyle-krimik fojtottabb atmoszférájához. A kevésbé briliáns krimihez viszont egy emlékezetes alakítás sokat hozzátehet. Peter Falk Columbo hadnagya is ilyen, az amerikai sorozat sikere nem a sztoriknak, a már-már ismétlődő típusbűnügyeknek, hanem a színészi teljesítménynek (és a jól bevált kliséknek), no meg Magyarországon Szabó Gyula hangjának a folyománya.

Poe novellája, a Morgue utcai kettős gyilkosság (1841) esetében, amelyből most hangoskönyv készült, inkább ez utóbbiról beszélhetünk. Egyetértünk Balázs Imre József véleményével, aki válaszként arra a közel sem egyszerű kérdésre, mitől is jó egy krimi, a kurrens témát vagy a „hiányzó múltat pótló” szerepet jelölte meg, s bár feltehetően nem ugyanazt értjük ezen az idézőjeles kifejezésen, Poe novelláját, korabeli újító jellege ellenére, ehhez közelíthetjük. Romantika kori krimije most szakavatott kezekbe került, Haumann Péter olvassa fel a szöveget.

Haumann alkalmassága erre a szerepre magától értetődő. Rendelkezik egy krimi előadhatóságának eszköztárával: hangjában ott a folyamatos impulzivitás, a bújtatott feszültségtartalom, amely meggyőző erejű visszafogottságában éppúgy érzékelhető, mint már-már provokatívan irritálóra változtatott hangszínében, hozzátehetjük, ez utóbbit Poe novellájának felolvasásakor nem szükséges alkalmaznia. Korábban egyik legelismertebb alakításának eredményeként a Szókratész védőbeszédét mondta hangoskönyvre (a 25. Színház 1970-ben bemutatott előadásának felújított változata most is látható a Katona József Színház Sufnijában), megfontolt előadásmódja ebben az esetben is ahhoz közelít. Visszafogott, de visszafogottsága szándékolt. Hasonló jelzőkkel illethető a hangoskönyv borítója is, amelyen csak a színész portréja látható a fekete háttérben, letisztultsága párhuzamot mutat a hanganyag letisztultságával.

Szerencsés együttállás Poe-é, Haumanné és a főszereplő Dupan-é, módszerük közös: analitikus. Az elemző elmét lelkesíti az elemzés feladata, a megfejtés öröme, írja Poe a krimit bevezető értekező részben, és ez Haumann játékában is szembetűnő. Még az egy-egy kötőszóból – egy ígyből, tehátból vagy ellenbenből – kiaknázható jelentéstöbblet mellett sem megy el. Az intonációs megoldásokat szabadon változtatja: először az analízis mibenlétét taglalja minden monotonitást mellőzve, később az újságcikket hadarva felolvasó visszafogott artikulációjával játszik, a bűnügy leleplezésének perceiben pedig a természetes elégedettség jelei fejeződnek ki hangjában. „A különös szót olyan hangsúllyal ejtette ki, hogy nem tudtam, miért, megborzongtam”, mondja Dupan-ről a krimi elbeszélője. Haumann másodpercnyi eltéréssel mind a mesélő, mind Dupan pillanatnyi állapotát képes érzékeltetni, amitől kellemesen a hallgató borzong meg. „A legtöbb ember úgy tűnik fel neki, mintha ablakot hordana a mellén”, folytatja Poe, és feltételezhetően ebben fogható meg a színészi játék ereje is. Ha minden színészhez rendelhető egy rendező, Haumannhoz mondjuk (a pályát követve nehéz is választani) Fehér György az 1973-as III. Richárd-filmadaptációt felidézve, akkor a mostantól hozzá köthető író Poe. Mindez azonban további közös kiadványokkal válik igazolhatóvá, 93 perc, a hangoskönyv műsorideje még kevés az állítás visszavonhatatlanságához.

A hangoskönyv hihetetlenül precíz előadásmódját figyelembe véve néhány, első pillantásra meglepő rövid jelenet látható a Youtube-on a Morgue utcai kettős gyilkosság stúdiófelvételéből. Haumann a rendezővel, Tóth Attilával évődik. Felolvasás közben hevesen gesztikulál. Az áldozat Mademoiselle L’Espanaye nevének kimondásakor többször felnevet, „hu-hú, jön a baj, ilyenkor már csak a színész szeme fehérje van ki”. A megakadást a szövegben azonban rosszul viseli, főként, mert az egyeztetést illetően más elveket vall, mint Pásztor Árpád fordító. Ezeknek a bosszantó megbotlásoknak a felvételen azonban nyomuk sincs. Munka közben feszülten koncentrál. És ebből a szorításból nincs menekvés.

Ruff Borbála

Forrás: Élet és Irodalom

Megvásárlom!

Buy in iTunes

 
Zsolt Sárközy