Élet és Irodalom: Karinthy Frigyes: Novellák – Mácsai Pál előadásában

 

Fene egye meg

A cél nem lehet más, mint valamit hozzátenni az előzményekhez. Az elmúlt évtizedekben számos olyan kép- vagy hangfelvétel született, amelyen Karinthy Frigyes munkája szerepel, így egy újabb hanghordozó esetében indokolt ez az elvárás. Most Mácsai Pál olvassa fel a szerző műveit. Korábban maga is mondott Karinthyt, ahogyan Sinkovits Imre, Mensáros László, Gábor Miklós, Latinovits Zoltán vagy Kern András, Szilágyi Tibor, Szacsvay László is. Legutóbb Rudolf Péter adta elő a szerző műveit.

Karinthy sokféleképpen mondható. Számomra például Latinovits Karinthyjában a kelleténél erősebben van jelen Latinovits, Kern András a narrátori hangtól az évek során az árnyaltabb előadásmódig jut el, Szilágyi Tibor vagy Gábor Miklós Karinthyjában meg inkább a kivételes orgánum, mint a játék a meghatározó. Szacsvay jól teljesített feladatként felolvas, távol tartja magát a szövegtől. Épp ellenkezőleg Rudolf Péter, aki érezhetően örömét leli abban, hogy a Karinthy által akár csak néhány vonással megrajzolt alakokat ezer módon formálja meg, szinte felolvad bennük, s Ascher Oszkárhoz hasonlít ebben a leginkább.

Mácsainak kétségtelenül hálás és egyszerű feladat, amikor öregasszonyt, a szeren lógó tanulót, kiégett professzort, az összegzés komoly súlyával hadakozó írót vagy szenvtelen elbeszélőt alakít. Könnyed rutinnal válik idős, reszketeg, mégis magában vágyakozást rejtő hangú asszonnyá, dacos, de fizikai adottságainak fokozatosan alárendelődő gyerekké, a siker birtokában az életben örömét megtalálni képtelen professzorrá vagy mentegetőző, önmagával szembenézni nem tudó íróvá. Birtokolja e szövegeket, bennük s velük az irodalmi hagyományban otthonos. Interpretációja újszerű. Míg mondjuk Latinovits a Lógok a szeren elbeszélőjeként rá jellemzően hadarva, már-már indulatoskodva préseli át összeszorított, elhúzott száján a szavakat, s ezzel teszi ironikussá a figurát, Mácsai fokozatos tempót alkalmazva öniróniára építi az ügyetlenkedés mutatványát. Hol hörög, hol a fogát csikorgatja (Hasműtét), máskor lágy hangon meséli Velem ne ordítson – tajtékzik például Vajda főorvos úrként, akit a CD egyik novellájában, a Hasműtét címűben – jól lehordtak. – Fene egye meg – tör ki felettese leckéztetését követően a szakmai hierarchia magas, azonban nem a legmagasabb pontján. Ez a néhány szó éppen megfelelő, hogy megadja e Karinthy-hangoskönyv alaphangját, ha hozzá a felszínre törő indulatot, máskor a melankóliát, az iróniát vagy a lírai, filozofikus jelleget társítjuk. Mindez jelzi a CD hét szövegének hangulati sokszínűségét. hogy szívszakadva vágyott a cirkuszba (A cirkusz), többnyire nem túlzó és nem is modoros. Ő az egyensúly megteremtéséhez igazán ért: finom, kimért intellektuális előadásmódjával személyisége ugyanannyira van jelen, mint a szövegek szereplőié, a megszólalásmód élő és természetes.

A változatosság az alappillére a szerkesztési gyakorlatnak is (a hangoskönyvet Tóth Attila szerkesztette), amelynek köszönhetően olyan széles körben ismert darabok is hallhatók, mint A cirkusz, a Lógok a szeren vagy a Találkozás egy fiatalemberrel, de olyanok is, amelyek (Somlyó György szavaival) vagy lírai-paradigmatikus, filozofikus jellegük miatt esnek távolabb a Karinthy-recepciótól, vagy a kollokviális városi nyelvet, a biblikus emelkedettséget, a vulgaritást és a pátoszt egyaránt magában foglaló, kevéssé népszerű nyelvük miatt. Az ismert Karinthy-problémára („Jobb szeretném, ha inkább semmi nyoma se maradna annak, amit éltem és írtam, mint annyi, hogy az Így írtok ti az én nevemhez fűződik.”) reflektál a szerkesztő azzal, hogy a költő, a novellista Karinthytól is beválogat néhány darabot: a Barabbás című, bibliai parafrázist és az Üzenet a palackban című verstelen verset (Tóth Árpád). Ez utóbbi, a szerző halála évében született verssel, mely a hangoskönyvön is az utolsó, a fent említett finom egyensúly – nyilván a műfajból adódóan, szükségszerűen – kissé megbomlik, „Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik / Szélességi, a Szégyen / Századik Hosszúsági / S a fogatösszeszorító Dac / Végső Magassági Fokán”, szavalja Mácsai rezignáltan. Karinthy pesszimizmusa azonban megdől, mert palackja, ahogy remélni sem merte, a tetves gyöngyhalász helyett betűtlátó tengerész kezébe került.

Ruff Borbála

Forrás: Élet és Irodalom

Megvásárlom!

Buy in iTunes

 
Zsolt Sárközy